Tanácsok felmerülő epilepszia esetén
Az epilepszia megállapítása és kezelése az ideggyógyászaton belüli speciális szakértelmet igénylő feladat.
A legjobb, ha ilyen szakemberhez tudunk eljutni már az első alkalommal is, mert sok felesleges vizsgálatot kerülhetünk el, és gyorsan megfelelő segítséghez juthatunk. A kórházak és szakrendelők epilepszia szakrendelését kell megcéloznunk, ha hozzáférhető ilyen a területünkön –ide kell kérnünk beutalót a háziorvostól. Az első epilepszás roham megállapítása még nem jelent epilepszia diagnózist, de ennek alapos gyanúja már epilepszia irányában való kivizsgálást tesz szükségessé.
Ilyenkor a legfontosabb, hogy az orvos megérthesse, hogy valójában mi történt és lehetőleg a rosszullét szemtanújával beszélhessen, akár csak telefonon is. Ha már többször is volt epilepsziára gyanús rosszullét, akkor sokat segíthet egy okostelefonnal készült videó is.
A következő, elkerülhetetlen lépés az EEG vizsgálat, ami egyszerű, kellemetlenséggel nem járó vizsgálat. Fontos, hogy olyan leletező lássa, aki ért az epilepsziához, mert az első EEG nem mindig már a kialakult betegségtüneteket mutathatja, és ilyenkor könnyű akár a jelentéktelenítés, akár a túlzott jelentőségtulajdonítás irányába elcsúszni. Amennyiben az első éber EEG nem mutat eltérést, éjszakai alvásvizsgálatra van szükség, amit most már sok helyen el lehet érni. Fontos, hogy lehetőség szerint hamar sor kerüljön erre, mert csak így lehet hosszútávra szóló, akár a betegég várható kimenetelét is feltáró eredményre jutni.
Számos epilepszia típusban a másik meghatározó jelentőségű vizsgálat a mágneses rezonancia (MR) képalkotó vizsgálat az agyról, ami azt fogja megmutatni, hogy van –e esetleg az agyban szerkezeti eltérés, ami okozhatja a rohamot. Ezt rendszerint már EEG diagnózis birtokában kérjük, mert akkor már tudjuk, milyen kérdésekre várhatunk választ az MR leletező radiológustól.
Ez a két vizsgálat már rendszerint eldöntheti, hogy epilepsziáról van-e szó, de nem egyszer ez még mindig kétséges. Ilyenkor az epileptológusnak (azok az ideggyógyászok, akik erre a betegségre szakosodtak) rosszullétet kell látniuk. Ehhez már legalább 24 órán keresztüli videóval összekötött EEG vizsgálatra van szükség, amit csak erre specializálódott orvos-asszisztens csapat végez.
Amennyiben végülis epilepsziát állapítanak meg, általában tartós gyógyszeres kezelésre van szükség, amit fokozatosan kell beállítani és lehet, hogy még módosítani is kell. Az az ideális, ha minden kezelés alatt álló (sokszor több éven keresztül is) beteget azonos epileptológus gondoz. Ez azt jelenti, hogy meghatározott időnként (az állapottól függően) találkoznak, és így mind az orvos, mind a beteg kölcsönösen módosíthatja a dolgok folyását. Ez sokszor erőfeszítéseket igényel mind a betegektől, mind az orvosoktól. Arra biztatok minden beteget, hogy ha úgy érzi, nem kap kellő hozzáértést, figyelmet és megértést, kérjen másodvéleményt állapotáról egy másik szakembertől.
A társadalomnak, az orvosoknak és a betegnek is arra kell törekedniük, hogy ez a tartós betegség lehetőleg minél kevésbé befolyásolja a betegek társadalomba való részvételét és magánéletét. Ma már a betegek kétharmadát tünetmentessé tudjuk tenni!
Szerző: Prof. Halász Péter
Az epilepszia megállapítása és kezelése az ideggyógyászaton belüli speciális szakértelmet igénylő feladat.
A legjobb, ha ilyen szakemberhez tudunk eljutni már az első alkalommal is, mert sok felesleges vizsgálatot kerülhetünk el, és gyorsan megfelelő segítséghez juthatunk. A kórházak és szakrendelők epilepszia szakrendelését kell megcéloznunk, ha hozzáférhető ilyen a területünkön –ide kell kérnünk beutalót a háziorvostól. Az első epilepszás roham megállapítása még nem jelent epilepszia diagnózist, de ennek alapos gyanúja már epilepszia irányában való kivizsgálást tesz szükségessé.
Ilyenkor a legfontosabb, hogy az orvos megérthesse, hogy valójában mi történt és lehetőleg a rosszullét szemtanújával beszélhessen, akár csak telefonon is. Ha már többször is volt epilepsziára gyanús rosszullét, akkor sokat segíthet egy okostelefonnal készült videó is.
A következő, elkerülhetetlen lépés az EEG vizsgálat, ami egyszerű, kellemetlenséggel nem járó vizsgálat. Fontos, hogy olyan leletező lássa, aki ért az epilepsziához, mert az első EEG nem mindig már a kialakult betegségtüneteket mutathatja, és ilyenkor könnyű akár a jelentéktelenítés, akár a túlzott jelentőségtulajdonítás irányába elcsúszni. Amennyiben az első éber EEG nem mutat eltérést, éjszakai alvásvizsgálatra van szükség, amit most már sok helyen el lehet érni. Fontos, hogy lehetőség szerint hamar sor kerüljön erre, mert csak így lehet hosszútávra szóló, akár a betegég várható kimenetelét is feltáró eredményre jutni.
Számos epilepszia típusban a másik meghatározó jelentőségű vizsgálat a mágneses rezonancia (MR) képalkotó vizsgálat az agyról, ami azt fogja megmutatni, hogy van –e esetleg az agyban szerkezeti eltérés, ami okozhatja a rohamot. Ezt rendszerint már EEG diagnózis birtokában kérjük, mert akkor már tudjuk, milyen kérdésekre várhatunk választ az MR leletező radiológustól.
Ez a két vizsgálat már rendszerint eldöntheti, hogy epilepsziáról van-e szó, de nem egyszer ez még mindig kétséges. Ilyenkor az epileptológusnak (azok az ideggyógyászok, akik erre a betegségre szakosodtak) rosszullétet kell látniuk. Ehhez már legalább 24 órán keresztüli videóval összekötött EEG vizsgálatra van szükség, amit csak erre specializálódott orvos-asszisztens csapat végez.
Amennyiben végülis epilepsziát állapítanak meg, általában tartós gyógyszeres kezelésre van szükség, amit fokozatosan kell beállítani és lehet, hogy még módosítani is kell. Az az ideális, ha minden kezelés alatt álló (sokszor több éven keresztül is) beteget azonos epileptológus gondoz. Ez azt jelenti, hogy meghatározott időnként (az állapottól függően) találkoznak, és így mind az orvos, mind a beteg kölcsönösen módosíthatja a dolgok folyását. Ez sokszor erőfeszítéseket igényel mind a betegektől, mind az orvosoktól. Arra biztatok minden beteget, hogy ha úgy érzi, nem kap kellő hozzáértést, figyelmet és megértést, kérjen másodvéleményt állapotáról egy másik szakembertől.
A társadalomnak, az orvosoknak és a betegnek is arra kell törekedniük, hogy ez a tartós betegség lehetőleg minél kevésbé befolyásolja a betegek társadalomba való részvételét és magánéletét. Ma már a betegek kétharmadát tünetmentessé tudjuk tenni!
Szerző: Prof. Halász Péter