Epilepszia és a stressz
Az epilepsziás tünetek alapja az agykéreg idegsejtjeinek rendellenes kisülése. Ez létrejöhet különböző okból kialakult fokozott izgalmi állapot, vagy a gátló idegi impulzusok átmeneti meggyengülése miatt is.
Agyi gátló rendszerek
A gátlás fontossága szinte az összes magasabb idegi működés során felismerhető. Például nagyon sok ötletünk, késztetésünk támad szinte minden percben. Mégis csak a töredékét valósítjuk meg, mert a fejünkben lévő szabályok, társadalmi, vagy erkölcsi normák, a viselkedés előírásai jelentős korlátot jelentenek. Egyes elképzelések szerint az agykéreg fejlődésének éppen az a legfőbb eredménye, hogy az ösztönök (és a fantáziánk) szülte késztetéseinket sikeresen gátolni tudjuk, ezért a többi élőlény fölé emelkedve magas szintű társadalmi együttélésre váltunk képessé.
Epilepszia esetén a gátlás zavara mellett szól több tudományos adat és mindennapi észlelés is. Tudjuk, hogy minden emberen (például az ún. elektrosokk kezelés során kis erősségű elektromos impulzusok alkalmazásával) előidézhető az epilepsziás nagyroham, tehát az epilepszia működési mintázatát az egészséges agy is tartalmazza. Mégis 100 ember közül 99 esetében ez a készség egész életen át rejtve marad, mert fellépését az agyi védő rendszerek sikeresen megakadályozzák.
Az egészséges agy működésére jellemző gátló hatás megnyilvánulásának mindennapos példája, hogy miközben például sok betegnél az agyi elektromos tevékenység (az ún. EEG) aktív epilepsziás tevékenységet mutat, roham nem lép fel
Provokált és nem provokált epilepsziás rohamok
Az epilepsziás rohamok minősítésének alapvető jellemzője, hogy a roham kiváltó okhoz kötődik-e. A provokált rohamok ugyanis, mint korábban említettük, elvileg kivételesen minden (egészséges) embernél jelentkezhetnek. Valóban, sok ember van, akit nem tartunk epilepsziásnak, noha életében egy-egy alkalommal (pl. csecsemőkorban fogzáskor, vagy magas láz esetén, tartós alváshiány idején, esetleg a terhessége alatt stb.) epilepsziás tünetei léptek fel. Tudjuk, hogy az epilepsziás emberek többségénél is vannak provokált rohamok, de emellett jelentkeznek olyan tünetek is, amelyeket nem lehet semmiféle okkal magyarázni. Ennek a problémának a megítélése azonban a jövőben még biztosan alakulni fog. Lehetséges ugyanis, hogy a nem provokált rohamok előtt is olyan (külső vagy belső, azaz környezeti vagy biológiai) történések zajlanak, amelyeket jelenleg nem tudunk felismerni vagy azonosítani. Nem kell különlegességekre gondolni. Csak egyetlen példa a sok közül: számos beteg észlel kapcsolatot a rosszullétek és az időjárási frontok között. Mégis a tudomány ennek az összefüggésnek a tisztázásával adós maradt. Lehetséges tehát, hogy az összes epilepsziás roham valamilyen (nem szembetűnő, vagy rejtett) kiváltó tényezőhöz kapcsolódik.
A stressz
A létfenntartási ösztön fontos eleme a magasabb rendű élőlényekben az a képesség, amely valós, vagy vélt fenyegetettség esetén a szervezetet egyfajta készenléti állapotba hozza. Azaz alkalmassá teszi arra, hogy (rövid ideig) maximális (fizikai és/vagy szellemi) teljesítményt fejtsen ki. Figyeljünk meg egy állatot, amikor megpillantja ellenfelét vagy remélt zsákmányát. Minden érzékszervével a célra összpontosít, izmai megfeszülnek, figyelme nem terelhető. A stressz állapot tehát fontos és szükséges biológiai jelenség, amely a fennmaradást, a túlélést, a gyarapodást szolgálja.
Az ismétlődő (prolongált) stressz
Folytassuk csak gondolatban a fenti eseményt! Megkezdődik a pár perces hajsza: az oroszlán elkapja az antilopot, vagy az antilop megmenekül (a nagyvad egy másikat ejtett el). Mi történik ezután? Mindketten megpihenhetnek, mégpedig hosszasan és háborítatlanul. Hiszen az oroszlán következő vadászata csak pár nap után esedékes. A tápláléklánc mindkét oldalán a pihenés ideje következik. Szervezetük regenerálódik, felfrissülhetnek, kialudhatják magukat, táplálkozhatnak, erőt gyűjthetnek.
A stressz kifejezést ma legtöbben mégis inkább rossz és egészségtelen kifejezésként használják. Miért van ez? Minden bizonnyal azért, mert az emberek mindennapi életében a stressz hatások egészségtelen formáit éljük át. A mai társadalmi létformákban a stressz hatások többnyire folyamatosan fennállnak. Munkahelyi, környezeti, házassági problémákkal küzdünk, anyagi vagy esetleg személyes biztonságunk ingatag. A készenléti reakció állandóvá válik, mert a kínzó gondolatoktól egy percre sem tudunk szabadulni, esetleg az „idegesítő” (stresszor) személy (főnök, házastárs stb.) folyamatosan jelen van. Nincs mód felfrissülésre, erő gyűjtésére. Ez a prolongált stressz állapot már valóban lelki és akár testi kimerüléshez is vezethet. Ma már számos betegség kialakulását vezetjük vissza prolongált stressz hatásokra (ilyenek például az ún. szorongásos zavarok, vagy az ún. pszichoszomatikus megbetegedések).
A prolongált stressz és az epilepszia
Hogyan hat az elhúzódó stressz állapot az epilepsziás hajlamra? A fent említettek alapján sejthető, hogy kedvezőtlenül. A folyamatos készenléti állapot ugyanis alapvetően éppen a gátló rendszerek hatásának felfüggesztésével jár. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az epilepsziás beteg rohammentes állapotát biztosító védekező rendszerek gyengülnek.
Van azonban egy másik fontos közvetett hatás is. A prolongált stressz állapot ugyanis megakadályozza a teljes értékű, pihentető alvást. Ez pedig epilepszia esetén különösen fontos. A rohamot kiváltó általános provokáló tényezők között ugyanis a hiányos alvás vezető helyen áll.
Egy harmadik - szintén kedvezőtlen - hatásról is kell szólni. Az elhúzódó stressz állapot beszűkíti az egyén figyelmét, érdeklődését, hiszen az illető nem tud szabadulni gondjaitól, rossz közérzetétől. Ennek az lesz a következménye, hogy romlik a teljesítménye, sérülnek társas kapcsolatai, az élet apróbb örömteli történései nem érik el. Körfolyamat jön létre, mely az állapotot folyamatosan tovább rontja.
Prolongált stressz állapotra minden esetben gondolni kell, ha tartósabban idegi feszültség érzése alakul ki. Lehet, hogy pontosan tisztában vagyunk ennek okával, de lehet, hogy nem tudjuk megfogalmazni az eredetét (előbbi kifejezett külső – környezeti, utóbbi gyakran belső – lelki, érzelmi konfliktusok esetén alakul ki). Ez az állapot az epilepsziás működészavar egyensúlyában a gátló rendszerek gyengülésén keresztül állapotromláshoz, az alvás működés romlásával pedig a leggyakoribb rohamprovokáló tényező jelenlétéhez vezet. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a tartós idegfeszültség oldása önmagában is antiepileptikus hatású lehet.
Dr. Rajna Péter
Az epilepsziás tünetek alapja az agykéreg idegsejtjeinek rendellenes kisülése. Ez létrejöhet különböző okból kialakult fokozott izgalmi állapot, vagy a gátló idegi impulzusok átmeneti meggyengülése miatt is.
Agyi gátló rendszerek
A gátlás fontossága szinte az összes magasabb idegi működés során felismerhető. Például nagyon sok ötletünk, késztetésünk támad szinte minden percben. Mégis csak a töredékét valósítjuk meg, mert a fejünkben lévő szabályok, társadalmi, vagy erkölcsi normák, a viselkedés előírásai jelentős korlátot jelentenek. Egyes elképzelések szerint az agykéreg fejlődésének éppen az a legfőbb eredménye, hogy az ösztönök (és a fantáziánk) szülte késztetéseinket sikeresen gátolni tudjuk, ezért a többi élőlény fölé emelkedve magas szintű társadalmi együttélésre váltunk képessé.
Epilepszia esetén a gátlás zavara mellett szól több tudományos adat és mindennapi észlelés is. Tudjuk, hogy minden emberen (például az ún. elektrosokk kezelés során kis erősségű elektromos impulzusok alkalmazásával) előidézhető az epilepsziás nagyroham, tehát az epilepszia működési mintázatát az egészséges agy is tartalmazza. Mégis 100 ember közül 99 esetében ez a készség egész életen át rejtve marad, mert fellépését az agyi védő rendszerek sikeresen megakadályozzák.
Az egészséges agy működésére jellemző gátló hatás megnyilvánulásának mindennapos példája, hogy miközben például sok betegnél az agyi elektromos tevékenység (az ún. EEG) aktív epilepsziás tevékenységet mutat, roham nem lép fel
Provokált és nem provokált epilepsziás rohamok
Az epilepsziás rohamok minősítésének alapvető jellemzője, hogy a roham kiváltó okhoz kötődik-e. A provokált rohamok ugyanis, mint korábban említettük, elvileg kivételesen minden (egészséges) embernél jelentkezhetnek. Valóban, sok ember van, akit nem tartunk epilepsziásnak, noha életében egy-egy alkalommal (pl. csecsemőkorban fogzáskor, vagy magas láz esetén, tartós alváshiány idején, esetleg a terhessége alatt stb.) epilepsziás tünetei léptek fel. Tudjuk, hogy az epilepsziás emberek többségénél is vannak provokált rohamok, de emellett jelentkeznek olyan tünetek is, amelyeket nem lehet semmiféle okkal magyarázni. Ennek a problémának a megítélése azonban a jövőben még biztosan alakulni fog. Lehetséges ugyanis, hogy a nem provokált rohamok előtt is olyan (külső vagy belső, azaz környezeti vagy biológiai) történések zajlanak, amelyeket jelenleg nem tudunk felismerni vagy azonosítani. Nem kell különlegességekre gondolni. Csak egyetlen példa a sok közül: számos beteg észlel kapcsolatot a rosszullétek és az időjárási frontok között. Mégis a tudomány ennek az összefüggésnek a tisztázásával adós maradt. Lehetséges tehát, hogy az összes epilepsziás roham valamilyen (nem szembetűnő, vagy rejtett) kiváltó tényezőhöz kapcsolódik.
A stressz
A létfenntartási ösztön fontos eleme a magasabb rendű élőlényekben az a képesség, amely valós, vagy vélt fenyegetettség esetén a szervezetet egyfajta készenléti állapotba hozza. Azaz alkalmassá teszi arra, hogy (rövid ideig) maximális (fizikai és/vagy szellemi) teljesítményt fejtsen ki. Figyeljünk meg egy állatot, amikor megpillantja ellenfelét vagy remélt zsákmányát. Minden érzékszervével a célra összpontosít, izmai megfeszülnek, figyelme nem terelhető. A stressz állapot tehát fontos és szükséges biológiai jelenség, amely a fennmaradást, a túlélést, a gyarapodást szolgálja.
Az ismétlődő (prolongált) stressz
Folytassuk csak gondolatban a fenti eseményt! Megkezdődik a pár perces hajsza: az oroszlán elkapja az antilopot, vagy az antilop megmenekül (a nagyvad egy másikat ejtett el). Mi történik ezután? Mindketten megpihenhetnek, mégpedig hosszasan és háborítatlanul. Hiszen az oroszlán következő vadászata csak pár nap után esedékes. A tápláléklánc mindkét oldalán a pihenés ideje következik. Szervezetük regenerálódik, felfrissülhetnek, kialudhatják magukat, táplálkozhatnak, erőt gyűjthetnek.
A stressz kifejezést ma legtöbben mégis inkább rossz és egészségtelen kifejezésként használják. Miért van ez? Minden bizonnyal azért, mert az emberek mindennapi életében a stressz hatások egészségtelen formáit éljük át. A mai társadalmi létformákban a stressz hatások többnyire folyamatosan fennállnak. Munkahelyi, környezeti, házassági problémákkal küzdünk, anyagi vagy esetleg személyes biztonságunk ingatag. A készenléti reakció állandóvá válik, mert a kínzó gondolatoktól egy percre sem tudunk szabadulni, esetleg az „idegesítő” (stresszor) személy (főnök, házastárs stb.) folyamatosan jelen van. Nincs mód felfrissülésre, erő gyűjtésére. Ez a prolongált stressz állapot már valóban lelki és akár testi kimerüléshez is vezethet. Ma már számos betegség kialakulását vezetjük vissza prolongált stressz hatásokra (ilyenek például az ún. szorongásos zavarok, vagy az ún. pszichoszomatikus megbetegedések).
A prolongált stressz és az epilepszia
Hogyan hat az elhúzódó stressz állapot az epilepsziás hajlamra? A fent említettek alapján sejthető, hogy kedvezőtlenül. A folyamatos készenléti állapot ugyanis alapvetően éppen a gátló rendszerek hatásának felfüggesztésével jár. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az epilepsziás beteg rohammentes állapotát biztosító védekező rendszerek gyengülnek.
Van azonban egy másik fontos közvetett hatás is. A prolongált stressz állapot ugyanis megakadályozza a teljes értékű, pihentető alvást. Ez pedig epilepszia esetén különösen fontos. A rohamot kiváltó általános provokáló tényezők között ugyanis a hiányos alvás vezető helyen áll.
Egy harmadik - szintén kedvezőtlen - hatásról is kell szólni. Az elhúzódó stressz állapot beszűkíti az egyén figyelmét, érdeklődését, hiszen az illető nem tud szabadulni gondjaitól, rossz közérzetétől. Ennek az lesz a következménye, hogy romlik a teljesítménye, sérülnek társas kapcsolatai, az élet apróbb örömteli történései nem érik el. Körfolyamat jön létre, mely az állapotot folyamatosan tovább rontja.
Prolongált stressz állapotra minden esetben gondolni kell, ha tartósabban idegi feszültség érzése alakul ki. Lehet, hogy pontosan tisztában vagyunk ennek okával, de lehet, hogy nem tudjuk megfogalmazni az eredetét (előbbi kifejezett külső – környezeti, utóbbi gyakran belső – lelki, érzelmi konfliktusok esetén alakul ki). Ez az állapot az epilepsziás működészavar egyensúlyában a gátló rendszerek gyengülésén keresztül állapotromláshoz, az alvás működés romlásával pedig a leggyakoribb rohamprovokáló tényező jelenlétéhez vezet. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a tartós idegfeszültség oldása önmagában is antiepileptikus hatású lehet.
Dr. Rajna Péter