Az epilepszia típusai
Az epilepszia betegség számos formáját csoportokba szokás sorolni, a csoportokat néhány jellemző vonás szerint alkották meg.
Ezek közül az egyik fő szempont az, hogy mitől keletkezett az adott epilepszia. Egy részükben a kórelőzményből és a modern agyi képalkotó vizsgálatokból kiderül, hogy a rohamok hátterében valamilyen agyi sérülés, károsodás, vagy fejlődési rendellenesség áll.
Máskor az ok korántsem nyilvánvaló, megint másik csoport az, ahol a betegség hátterében génhibák állnak, melyek az idegrendszer finomabb működésében okoznak kisebb-nagyobb zavarokat, és így vezetnek a rosszullétekhez. Ezekre a genetikusan megalapozott formákra gyakran jellemző, hogy csak egy adott életkorban jelennek meg és sokszor a serdülőkorban el is tűnnek.
A másik fő szempont, hogy az agy melyik részében, melyik lebenyben „fészkel” a epilepszia. Amikor ilyesféle gócot vagy gócokat tudunk kimutatni, akkor beszélünk „gócos” vagy „fokális” epilepsziáról. Ha mindkét agyféltekében, nagy területen mutatkozik az epilepsziás működészavar, akkor ún. „általánosult” vagy „generalizált” epilepszia áll fenn, mely egyáltalán nem jelent olyasmit, hogy súlyosabb a helyzet, mintha csak egy góc volna. A betegség természetét, életkori sajátosságát, kísérő tüneteit, kimenetelét az előbbi fő szempont (ti. a kóreredet) határozza meg, míg az epilepszia agybeli elhelyezkedése, kiterjedtsége inkább a rohamok megjelenési formáiban, tüneteiben tükröződik. Amikor rohamtípusokat kell elkülöníteni, éppen ezt az agybeli elhelyezkedés lesz a „rendező elv”. Eszerint a rohamok lehetnek egy adott lebenyben keletkező „fokális” rohamok, és lehetnek nem „helyhez kötött”, ún. „generalizált” rohamok. Érthető módon a generalizált epilepsziákra a generalizált rohamok, míg a gócos epilepsziákra a gócos rohamok lesznek jellemzőek.
Amikor az epilepszia betegség típusát határozzuk meg, akkor ehhez hozzá kell vennünk a kóreredetről (kórelőzmény, képalkotó vizsgálatok) és az egyidejűleg esetleg fennálló egyéb idegrendszeri működési zavarokról (testi, szellemi működések részletes vizsgálata, EEG ill. az ún. funkcionális képalkotó eljárások) beszerezhető összes információt is.
Az epilepszia típusának pontos meghatározása segít a legmegfelelőbb gyógyszerek kiválasztásában, meghatározza a kórjóslatot, az esetleges örökölhetőséget. Az epilepsziával foglalkozó szakembernek mindig törekedni kell arra, hogy minél pontosabb diagnózishoz jusson, mert így tudja legjobban felhasználni a rendelkezésre álló gyógymódokat, beleértve a műtéti kezelés lehetőségét is.
Dr. Rásonyi György
Az epilepszia betegség számos formáját csoportokba szokás sorolni, a csoportokat néhány jellemző vonás szerint alkották meg.
Ezek közül az egyik fő szempont az, hogy mitől keletkezett az adott epilepszia. Egy részükben a kórelőzményből és a modern agyi képalkotó vizsgálatokból kiderül, hogy a rohamok hátterében valamilyen agyi sérülés, károsodás, vagy fejlődési rendellenesség áll.
Máskor az ok korántsem nyilvánvaló, megint másik csoport az, ahol a betegség hátterében génhibák állnak, melyek az idegrendszer finomabb működésében okoznak kisebb-nagyobb zavarokat, és így vezetnek a rosszullétekhez. Ezekre a genetikusan megalapozott formákra gyakran jellemző, hogy csak egy adott életkorban jelennek meg és sokszor a serdülőkorban el is tűnnek.
A másik fő szempont, hogy az agy melyik részében, melyik lebenyben „fészkel” a epilepszia. Amikor ilyesféle gócot vagy gócokat tudunk kimutatni, akkor beszélünk „gócos” vagy „fokális” epilepsziáról. Ha mindkét agyféltekében, nagy területen mutatkozik az epilepsziás működészavar, akkor ún. „általánosult” vagy „generalizált” epilepszia áll fenn, mely egyáltalán nem jelent olyasmit, hogy súlyosabb a helyzet, mintha csak egy góc volna. A betegség természetét, életkori sajátosságát, kísérő tüneteit, kimenetelét az előbbi fő szempont (ti. a kóreredet) határozza meg, míg az epilepszia agybeli elhelyezkedése, kiterjedtsége inkább a rohamok megjelenési formáiban, tüneteiben tükröződik. Amikor rohamtípusokat kell elkülöníteni, éppen ezt az agybeli elhelyezkedés lesz a „rendező elv”. Eszerint a rohamok lehetnek egy adott lebenyben keletkező „fokális” rohamok, és lehetnek nem „helyhez kötött”, ún. „generalizált” rohamok. Érthető módon a generalizált epilepsziákra a generalizált rohamok, míg a gócos epilepsziákra a gócos rohamok lesznek jellemzőek.
Amikor az epilepszia betegség típusát határozzuk meg, akkor ehhez hozzá kell vennünk a kóreredetről (kórelőzmény, képalkotó vizsgálatok) és az egyidejűleg esetleg fennálló egyéb idegrendszeri működési zavarokról (testi, szellemi működések részletes vizsgálata, EEG ill. az ún. funkcionális képalkotó eljárások) beszerezhető összes információt is.
Az epilepszia típusának pontos meghatározása segít a legmegfelelőbb gyógyszerek kiválasztásában, meghatározza a kórjóslatot, az esetleges örökölhetőséget. Az epilepsziával foglalkozó szakembernek mindig törekedni kell arra, hogy minél pontosabb diagnózishoz jusson, mert így tudja legjobban felhasználni a rendelkezésre álló gyógymódokat, beleértve a műtéti kezelés lehetőségét is.
Dr. Rásonyi György