Mi az epilepszia
Általános tudnivalók az epilepsziákról és a rohamokról
Az epilepszia felnőttekben az agyi vérellátási zavarok (stroke) után második, gyermekekben az első legnagyobb agyi megbetegedés. A népesség 0,5-1,0 %-a epilepsziás. Legjellemzőbb tünete az epilepsziás roham, amely valamely agyi működés hirtelen és átmeneti felerősödéséből vagy ritkábban a működés kieséséből áll. Attól függően, hogy ez a roham, amely az agy egy területén az izgalmi folyamatok elféktelenedéséből származik, milyen működésű területen következik be és onnan milyen mértékben és hova terjed, a rohamok sokfélék lehetnek. Nemcsak a rohamok sokfélék, hanem az epilepsziák is, aszerint hogy mi az okuk, mely agyterületet érintenek, mikor alakultak ki stb. Az epilepszia tehát nem egységes megbetegedés. Különböző epilepsziás tünetegyüttesek vannak és a kezelési lehetőségek is különböznek.
Az epilepsziák alapvetően kétfélék. Az egyik nagy csoportjukban az agyat érő különböző természetű károsodások (trauma, agydaganat, gyulladás, fejlődési rendellenesség stb.) környezetében alakul ki az epilepsziás működészavar. A másik csoportban nincs agyi képalkotó eljárással kimutatható elváltozás az eltérés molekuláris szinten, az idegsejteken a másik idegsejttel való kommunikációban fontos mikronos nagyságrendű receptorain ill. a sejt ingerületi folyamataiban, kulcsfontosságú ioncsatornákban van. Ebben a csoportban az elváltozás genetikus eredetű, vagyis a génekben kódol, öröklődő.
A rohamokon kívül az epilepsziás működészavar a rohamok között is befolyásolhatja az agyműködést. Halántéklebenyi epilepsziában pld, baloldali emlékezetzavarral is társulhat. A fiatal életkorban kialakult epilepsziákban az agy az epilepsziás működészavarral együtt fejlődik és ez számos működést érinthet. Egyes gyermekkori epilepsziák pl. mentális visszamaradottsággal is járhatnak. A depresszió is nagyobb mértékben jelentkezik epilepsziával élőknél, mint az átlag népességben.
A rohamokat több tényező együttállása robbanthatja ki, pár másodperctől pár percig tarthatnak, gyakran nem járnak eszméletzavarral. A laikusok által ismert nagyroham, vagy tónusos-klónusos roham (grand mal) a legtöbbször csak akkor alakul ki, amikor az epilepsziás izgalom az egész agyra kiterjed. A legtöbb roham helyi lezajlású, az agynak csak körülírt részét érinti és ezek egy részét a beteg is átéli, sőt sokszor mindig azonosan ismétlődő előjelek figyelmeztethetik is a roham bekövetkezésére.
Az epilepszia ma már kezelhető betegség. Ez részben gyógyszeres kezelést, részben műtéti megoldást jelent. A betegek háromnegyede gyógyszeresen rohammentesíthető. Rohammentes állapotban az epilepsziával élők teljes értékű életet élhetnek, bármilyen képzettségüknek megfelelő állásban elhelyezkedhetnek, gépjárművet vezethetnek, stb. Tudni kell, hogy vannak ú.n. "alkalmi" epilepsziás rohamok is, amelyek mögött nincs epilepsziás működészavar, hanem csupán a valamennyiünk agyában jelenlévő görcskészség küszöbe csökkent le alkoholizmus, vagy altatószer-megszokás, vagy valamilyen mérgező anyagcsere- állapot (pld. veseelégtelenség) következtében. Ilyenkor nyilvánvaló kiváltó tényezőket kell látnunk (pld. leggyakrabban alkoholizmust) és az EEG nem mutat eltérést.
Az epilepszia típusai
Mindig tartsuk szem előtt, hogy az epilepszia nem egységes betegség, számos különböző okú és lefolyású krónikus kórállapotot nevezünk így. Ezekben a betegségekben az a közös vonás, hogy időről időre különösebb kiváltó ok nélkül epilepsziás rohamok jelennek meg, és a betegség legjellemzőbb tünete maguk a rohamok. Mit jelent ez? Azt hogy epilepsziás roham vagy rohamok kísérhetnek heveny idegrendszeri betegségeket (pl. agyvelőgyulladás, súlyos anyagcserezavarok stb.), amelyek lezajlása után a rohamok nem ismétlődnek többet. Máskor csak különleges megterhelések (súlyos kialvatlanság, az idegrendszer működését befolyásoló szerek használata, stb.) váltanak ki rosszullétet arra érzékeny egyéneknél, és ezek elkerülésével a rosszullétek veszélye is megszűnik. Ezeket nem tekintjük epilepsziának, hanem ún. alkalmi epilepsziás rohamokról beszélünk. Ez azt is jelenti, hogy az "igazi" epilepsziában a rohamok ismétlődésének a veszélye tartósan fennáll, a rosszullétek megelőzésére tanácsos folyamatosan gyógyszert szedni.
Az epilepszia betegség számos formáját csoportokba szokás sorolni, a csoportokat néhány jellemző vonás szerint alkották meg. Ezek közül az egyik fő szempont az, hogy mitől keletkezett az adott epilepszia. Egy részükben a kórelőzményből és a modern agyi képalkotó vizsgálatokból kiderül, hogy a rohamok hátterében valamilyen agyi sérülés, károsodás, vagy fejlődési rendellenesség áll.
Máskor az ok korántsem nyilvánvaló, megint másik csoport az, ahol a betegség hátterében génhibák állnak, melyek az idegrendszer finomabb működésében okoznak kisebb-nagyobb zavarokat, és így vezetnek a rosszullétekhez. Ezekre a genetikusan megalapozott formákra gyakran jellemző, hogy csak egy adott életkorban jelennek meg és sokszor a serdülőkorban el is tűnnek.
A másik fő szempont, hogy az agy melyik részében, melyik lebenyben "fészkel" az epilepszia. Amikor ilyesféle gócot vagy gócokat tudunk kimutatni, akkor beszélünk "gócos" vagy "fokális" epilepsziáról. Ha mindkét agyféltekében, nagy területen mutatkozik az epilepsziás működészavar, akkor ún. "általánosult" vagy "generalizált" epilepszia áll fenn, mely egyáltalán nem jelent olyasmit, hogy súlyosabb a helyzet, mintha csak egy góc volna. A betegség természetét, életkori sajátosságát, kísérő tüneteit, kimenetelét az előbbi fő szempont (ti. a kóreredet) határozza meg, míg az epilepszia agybeli elhelyezkedése, kiterjedtsége inkább a rohamok megjelenési formáiban, tüneteiben tükröződik. Amikor rohamtípusokat kell elkülöníteni, éppen ezt az agybeli elhelyezkedés lesz a "rendező elv". Eszerint a rohamok lehetnek egy adott lebenyben keletkező "fokális" rohamok, és lehetnek nem "helyhez kötött", ún. "generalizált" rohamok. Érthető módon a generalizált epilepsziákra a generalizált rohamok, míg a gócos epilepsziákra a gócos rohamok lesznek jellemzőek. A rohamfajták meghatározásában a roham lefolyása, a klinikai tünetek, azok sorrendje és az EEG-ben észlelt jellegzetességek jelentik a legfontosabb támpont támpontot. Amikor az epilepszia betegség típusát határozzuk meg, akkor ehhez hozzá kell vennünk a kóreredetről (kórelőzmény, képalkotó vizsgálatok) és az egyidejűleg esetleg fennálló egyéb idegrendszeri működési zavarokról (testi, szellemi működések részletes vizsgálata, EEG ill. az ún. funkcionális képalkotó eljárások) beszerezhető összes információt is.
Az epilepszia típusának pontos meghatározása segít a legmegfelelőbb gyógyszerek kiválasztásában, meghatározza a kórjóslatot, az esetleges örökölhetőséget. Az epilepsziával foglalkozó szakembernek mindig törekedni kell arra, hogy minél pontosabb diagnózishoz jusson, mert így tudja legjobban felhasználni a rendelkezésre álló gyógymódokat, beleértve a műtéti kezelés lehetőségét is.
Általános tudnivalók az epilepsziákról és a rohamokról
Az epilepszia felnőttekben az agyi vérellátási zavarok (stroke) után második, gyermekekben az első legnagyobb agyi megbetegedés. A népesség 0,5-1,0 %-a epilepsziás. Legjellemzőbb tünete az epilepsziás roham, amely valamely agyi működés hirtelen és átmeneti felerősödéséből vagy ritkábban a működés kieséséből áll. Attól függően, hogy ez a roham, amely az agy egy területén az izgalmi folyamatok elféktelenedéséből származik, milyen működésű területen következik be és onnan milyen mértékben és hova terjed, a rohamok sokfélék lehetnek. Nemcsak a rohamok sokfélék, hanem az epilepsziák is, aszerint hogy mi az okuk, mely agyterületet érintenek, mikor alakultak ki stb. Az epilepszia tehát nem egységes megbetegedés. Különböző epilepsziás tünetegyüttesek vannak és a kezelési lehetőségek is különböznek.
Az epilepsziák alapvetően kétfélék. Az egyik nagy csoportjukban az agyat érő különböző természetű károsodások (trauma, agydaganat, gyulladás, fejlődési rendellenesség stb.) környezetében alakul ki az epilepsziás működészavar. A másik csoportban nincs agyi képalkotó eljárással kimutatható elváltozás az eltérés molekuláris szinten, az idegsejteken a másik idegsejttel való kommunikációban fontos mikronos nagyságrendű receptorain ill. a sejt ingerületi folyamataiban, kulcsfontosságú ioncsatornákban van. Ebben a csoportban az elváltozás genetikus eredetű, vagyis a génekben kódol, öröklődő.
A rohamokon kívül az epilepsziás működészavar a rohamok között is befolyásolhatja az agyműködést. Halántéklebenyi epilepsziában pld, baloldali emlékezetzavarral is társulhat. A fiatal életkorban kialakult epilepsziákban az agy az epilepsziás működészavarral együtt fejlődik és ez számos működést érinthet. Egyes gyermekkori epilepsziák pl. mentális visszamaradottsággal is járhatnak. A depresszió is nagyobb mértékben jelentkezik epilepsziával élőknél, mint az átlag népességben.
A rohamokat több tényező együttállása robbanthatja ki, pár másodperctől pár percig tarthatnak, gyakran nem járnak eszméletzavarral. A laikusok által ismert nagyroham, vagy tónusos-klónusos roham (grand mal) a legtöbbször csak akkor alakul ki, amikor az epilepsziás izgalom az egész agyra kiterjed. A legtöbb roham helyi lezajlású, az agynak csak körülírt részét érinti és ezek egy részét a beteg is átéli, sőt sokszor mindig azonosan ismétlődő előjelek figyelmeztethetik is a roham bekövetkezésére.
Az epilepszia ma már kezelhető betegség. Ez részben gyógyszeres kezelést, részben műtéti megoldást jelent. A betegek háromnegyede gyógyszeresen rohammentesíthető. Rohammentes állapotban az epilepsziával élők teljes értékű életet élhetnek, bármilyen képzettségüknek megfelelő állásban elhelyezkedhetnek, gépjárművet vezethetnek, stb. Tudni kell, hogy vannak ú.n. "alkalmi" epilepsziás rohamok is, amelyek mögött nincs epilepsziás működészavar, hanem csupán a valamennyiünk agyában jelenlévő görcskészség küszöbe csökkent le alkoholizmus, vagy altatószer-megszokás, vagy valamilyen mérgező anyagcsere- állapot (pld. veseelégtelenség) következtében. Ilyenkor nyilvánvaló kiváltó tényezőket kell látnunk (pld. leggyakrabban alkoholizmust) és az EEG nem mutat eltérést.
Az epilepszia típusai
Mindig tartsuk szem előtt, hogy az epilepszia nem egységes betegség, számos különböző okú és lefolyású krónikus kórállapotot nevezünk így. Ezekben a betegségekben az a közös vonás, hogy időről időre különösebb kiváltó ok nélkül epilepsziás rohamok jelennek meg, és a betegség legjellemzőbb tünete maguk a rohamok. Mit jelent ez? Azt hogy epilepsziás roham vagy rohamok kísérhetnek heveny idegrendszeri betegségeket (pl. agyvelőgyulladás, súlyos anyagcserezavarok stb.), amelyek lezajlása után a rohamok nem ismétlődnek többet. Máskor csak különleges megterhelések (súlyos kialvatlanság, az idegrendszer működését befolyásoló szerek használata, stb.) váltanak ki rosszullétet arra érzékeny egyéneknél, és ezek elkerülésével a rosszullétek veszélye is megszűnik. Ezeket nem tekintjük epilepsziának, hanem ún. alkalmi epilepsziás rohamokról beszélünk. Ez azt is jelenti, hogy az "igazi" epilepsziában a rohamok ismétlődésének a veszélye tartósan fennáll, a rosszullétek megelőzésére tanácsos folyamatosan gyógyszert szedni.
Az epilepszia betegség számos formáját csoportokba szokás sorolni, a csoportokat néhány jellemző vonás szerint alkották meg. Ezek közül az egyik fő szempont az, hogy mitől keletkezett az adott epilepszia. Egy részükben a kórelőzményből és a modern agyi képalkotó vizsgálatokból kiderül, hogy a rohamok hátterében valamilyen agyi sérülés, károsodás, vagy fejlődési rendellenesség áll.
Máskor az ok korántsem nyilvánvaló, megint másik csoport az, ahol a betegség hátterében génhibák állnak, melyek az idegrendszer finomabb működésében okoznak kisebb-nagyobb zavarokat, és így vezetnek a rosszullétekhez. Ezekre a genetikusan megalapozott formákra gyakran jellemző, hogy csak egy adott életkorban jelennek meg és sokszor a serdülőkorban el is tűnnek.
A másik fő szempont, hogy az agy melyik részében, melyik lebenyben "fészkel" az epilepszia. Amikor ilyesféle gócot vagy gócokat tudunk kimutatni, akkor beszélünk "gócos" vagy "fokális" epilepsziáról. Ha mindkét agyféltekében, nagy területen mutatkozik az epilepsziás működészavar, akkor ún. "általánosult" vagy "generalizált" epilepszia áll fenn, mely egyáltalán nem jelent olyasmit, hogy súlyosabb a helyzet, mintha csak egy góc volna. A betegség természetét, életkori sajátosságát, kísérő tüneteit, kimenetelét az előbbi fő szempont (ti. a kóreredet) határozza meg, míg az epilepszia agybeli elhelyezkedése, kiterjedtsége inkább a rohamok megjelenési formáiban, tüneteiben tükröződik. Amikor rohamtípusokat kell elkülöníteni, éppen ezt az agybeli elhelyezkedés lesz a "rendező elv". Eszerint a rohamok lehetnek egy adott lebenyben keletkező "fokális" rohamok, és lehetnek nem "helyhez kötött", ún. "generalizált" rohamok. Érthető módon a generalizált epilepsziákra a generalizált rohamok, míg a gócos epilepsziákra a gócos rohamok lesznek jellemzőek. A rohamfajták meghatározásában a roham lefolyása, a klinikai tünetek, azok sorrendje és az EEG-ben észlelt jellegzetességek jelentik a legfontosabb támpont támpontot. Amikor az epilepszia betegség típusát határozzuk meg, akkor ehhez hozzá kell vennünk a kóreredetről (kórelőzmény, képalkotó vizsgálatok) és az egyidejűleg esetleg fennálló egyéb idegrendszeri működési zavarokról (testi, szellemi működések részletes vizsgálata, EEG ill. az ún. funkcionális képalkotó eljárások) beszerezhető összes információt is.
Az epilepszia típusának pontos meghatározása segít a legmegfelelőbb gyógyszerek kiválasztásában, meghatározza a kórjóslatot, az esetleges örökölhetőséget. Az epilepsziával foglalkozó szakembernek mindig törekedni kell arra, hogy minél pontosabb diagnózishoz jusson, mert így tudja legjobban felhasználni a rendelkezésre álló gyógymódokat, beleértve a műtéti kezelés lehetőségét is.
Mi az epilepszia?
Gyorslinkek
